Rozmaring

 

Rozmaring ( Rosmarinus officinalis )

A rozmaring latin eredetű szó: ros marinus – tengeri harmat

A  hűtőszekrény megjelenése előtt, megfigyelték, hogy ha a húst őrölt rozmaringgal beszórják, sokáig eláll, és megtartja a friss illatát.

A középkorban a kolostorkertek növénye volt, később a szomorúság és a gyász növénye volt, ugyanakkor a gonosz szellemeket is elűzték vele.

Régen a balzsamos illata miatt a betegek szobájában égették, így frissítették vele a levegőt. ágait a börtönökben a tífusz ellen szórták szét. A pestis idején, az utazók nyakba akasztott kis zsákokba szippantgattak bele.

Az öröm ünnepein, lakodalmakon és keresztelőkön is használták, néhány vidéken a mennyasszony koszorúja rozmaringból készült.

Az Alföldön, Nagykőrös környékén a rozmaring a hűség jelképe volt.

A XVII. században, Franciaországban illatos vizet készítettek belőle, a királyok a  köszvényes végtagjaikat gyógyították vele.

Mint illatszer, nemigen terjedt el Magyarországon, habár a „magyar királynővíz” – néven, más nemzetek hölgyeinek pipere asztalain megtalálható volt.

A rozmaring enyhén kámforos illatú aromás fűszer, zsályával, hagymával húsok kitűnő ízesítője.

A különböző körülmények között termesztett rozmaringnak más-más kémiai típusú az illóolaja, különböző képpen hat a légzésre, az izomzatra, az emésztésre, a keringésre. Támogatja a koncentrációt, csökkenti a stresszt.

 

Férfiak vigyázzanak, mert a népi mondás szerint ahol a rozmaring virágzik, ott az asszony az úr a háznál! 😉