Kiss Péter emléktúra 2018

Egy szóban összefoglalva: túléltem. Életem legnehezebb és legszebb túrája. Csodálatos táj, amibe nem igen volt idő gyönyörködni, mert a 12 óra nagy részét, a lábam elé nézve töltöttem. Sok mindent tanultam. Tudok fél napig a mínuszokban vizes zokniban menni, megtanultam, hogy kell kötélen kapaszkodva leereszkedni egy völgybe. Amikor kilátástalanul távol van a cél, nagy hó, az ivózsákomba befagyott a víz, a térdem nagyon nem szereti a csúszkálást a mély hóban, akkor sem esem szét. Tudom értékelni, a száraz zoknit, a meleg lakást, a forró teát. És ez csak ízelítő az igazi téli hegyből. Talán kicsit át tudom érezni milyen lehet az igazi nagy hegyen, magasan, hidegben. Olyan igazi volt minden.