Mesterség vagy művészet? – Az a nap, amikor minden megváltozott

Vannak napok, amelyekről akkor még nem tudjuk, hogy egy új fejezet kezdetét jelentik.

Számomra ilyen volt 2022 nyara, amikor az Őrségbe utaztam, hogy először vegyek részt gyógynövény-lepárlási képzésen.

Addigra már évek óta készítettem natúrkozmetikumokat, egyre mélyebben foglalkoztam az aromaterápiával, és tudtam, hogy az illóolajok különleges anyagok. Mégis éreztem, hogy szeretném megérteni azt is, hogyan születik meg egyetlen csepp természetes illóolaj.

Az Őrség csendje, a régi parasztház, a rézből készült lepárlók és a frissen betakarított gyógynövények olyan hangulatot teremtettek, mintha egy időutazás részese lettem volna.

Ott találkoztam először Dr. Marco Valussival, akit a világ számos országában az aromaterápia és a gyógynövények elismert szakértőjeként ismernek. Nemcsak a lepárlás technológiájáról beszélt, hanem arról a szemléletről is, amellyel a növényekhez érdemes közelíteni.

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem jegyzetelni szeretnék.

Hanem figyelni.

Hallgatni.

Megérteni.

Mert a lepárlás sokkal többnek tűnt, mint egy technológiai folyamat.

Felmerült bennem egy kérdés, amely azóta is újra és újra visszatér.

Mesterség vagy művészet?

Talán mindkettő.

Mesterség, mert pontos tudásra épül.

Ismerni kell a növényt, tudni kell, mikor érdemes betakarítani, hogyan viselkedik a vízgőz, milyen hőmérsékleten dolgozzunk, mennyi ideig tartson a lepárlás. Minden apró részlet számít.

Klinikai kémikusként ez a világ mindig is közel állt hozzám.

A tudomány biztonságot ad.

Segít megérteni.

Megtanítja a folyamatokat.

De ott, az Őrségben azt is megtapasztaltam, hogy ez önmagában még nem elég.

Mert ugyanazt a növényt két ember is lepárolhatja, és mégis más eredmény születik.

Benne van a termőföld.

Az adott év időjárása.

A napsütés.

A növény illata.

A lepárló türelme.

Az a sok apró döntés, amelyet nem könyvekből, hanem évek tapasztalatából lehet megtanulni.

És talán ettől válik a mesterség művészetté.

A mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor először láttam megjelenni az illóolaj első cseppjeit.

Abban a néhány cseppben benne volt a növény egész története.

A föld, amelyben nőtt.

Az eső, amely táplálta.

A napsütés, amely érlelte.

Az ember, aki gondozta.

És az a tudás, amely generációkon keresztül öröklődött tovább.

Azt hiszem, akkor értettem meg igazán, hogy egy üveg természetes illóolajra soha többé nem tudok ugyanúgy nézni.

Az Őrségben töltött néhány nap nemcsak új ismereteket adott.

Irányt mutatott.

Azóta levendulásokban, rózsaföldeken és lepárlókban jártam, eljutottam Bulgária Rózsák völgyébe, részt vettem számtalan lepárláson, és ma már én is örömmel osztom meg ezt a tudást aromaterápiás workshopjaimon.

De minden egyes lepárlásnál ugyanaz a kérdés jut eszembe.

Mesterség vagy művészet?

Ma már úgy érzem, a válasz nem választás a kettő között.

A legnemesebb illóolaj ott születik, ahol a tudomány, a mesterség és a természet művészete találkozik.